"A Pozsonyi József Emlékdíj az idei évtől egy különleges poliéder formáját ölti fel, ami egy régi metszetből elevenedik meg. Albrecht Dürer Melancholia I című művében szerepel. Ez a test egyszerre pontos és megfoghatatlan: geometrikus, de nem szabályos; fegyelmezett, de enyhén billenő. A reneszánszban a forma a megismerés eszköze volt – annak jele, hogy a világ mérhető és érthető. De ebben a tömbben valahogyan ott rejlik a felismerés a határainkról. És egyben a vágy vagy törekvés, hogy mégis rendet találjunk a világban.
A díj édesapám nevét viseli, aki a formák mögött jelentéseket kutatott és a geometria játékosságában a világ rendjét látta. A tárgy, amely az ő nevét hordozza nem magyaráz és lezár, hanem kérdez - megnyit. Arra emlékeztet, hogy a tervezés sem pusztán formaadás, hanem gondolkodás: egyensúlykeresés a rend és a szabadság között. A díj szerkezete ezt az alkotói állapotot idézi meg: a fegyelmezett gondolkodás és az anyag élő viselkedésének találkozása közös teret teremt. Ami, mint egy valódi tér, egyetlen nézetből nem érthető, de körüljárható és belakható.
Pozsi – ahogy mindenki más nevezte Őt – lányaként tervezem ezt az emlékdíjat. Hálás vagyok mindazért a tudásért és szemléletért, amit Tőle kaptam. Sokszor vitatkoztunk anyagról, formáról, a „szép” jelentéséről. Ő mindig szerette felkavarni az állóvizet. Új nézőpontokat hozni, kényelmes válaszokat megkérdőjelezni. Kíváncsi lennék, mit szólna ehhez a tárgyhoz, milyen kérdéseket tenne fel róla. Úgy is mondhatnám, hogy a tárgy egykori párbeszédeinket önti üvegbe.
Önti, mert üveges zsargonnal az üveget öntjük, amikor az melegen készül. A színes üvegtömbök halvány tónusai így szépen egymásba folynak, belsejében pedig egy kozmikus hatású, lebegő jelenség őrzi a teremtő alkotás folyamatának egy pillanatát. Az üveg itt nem csupán anyag, hanem állapot: átlátszó, mégis mély, törékeny, mégis súlyos. Olyan, mint a gondolat maga - fényt kapva válik láthatóvá.
A megvalósításban Sipos Balázs üvegművész szakértelmére támaszkodom, akinek szeretnék külön köszönetet mondani. Balázs munkáiban a kérlelhetetlen technológiai profizmus elismerése mellett azt szeretem leginkább, hogy tárgyai sorozatával egy koherens világot teremt. Ismerős elemekből építkezik, mégis egy másik univerzum törvényei szerint. És ebben a világban ritka módon találkozik a mélység és a humor.
Szóval remélem, hogy ez a díj is ilyen világépítés lesz, egy kicsi mikrokozmosz, mely egyszerre tisztelgés és folytatás."